Cigány Tudományos és Művészeti Társaság

Cigány kultúra, hagyományok, nyelvőrzés. A romani tradiciók szerepe változó világunkban. Jövőkép és identitás. Kultúrával a cigányság jövőjéért.

Weboldal bejelentése

Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!

Ügyfélszolgálat

HuPont.hu Ügyfélszolgálat

Hevesi József társaságában

Hevesi József vezető főtanácsosként látta el a Békés megyei Közgyűlés nemzetiségi referensi feladatait. Az önkormányzati rendszer kialakulásánál segítette a korábbi szervezeti struktúrák átalakításával járó változások megvalósítását. Szakmai segítséget nyújtott az alföldi szlovákok  oktatási és kulturális intézményei működéséhez, a románok szellemi, kulturális és egyházi intézményrendszere fejlesztéséhez, Arad és Békés megyék határmenti kapcsolatának kiteljesedéséhez. 2004-ben munkájával hozzájárult a Békés Megyei Romaügyi Tanács megalakulásához. Személyes emberi kapcsolatai, a közös célokért végzett munka során kialakult barátságok révén is a megyében élő valamennyi nemzetiség ügyét sajátjának tekintette. Mindig különös figyelemmel és gondoskodással kísérte a megyei cigány közösségek sorsát.

"Nagyon sok segítőm volt, ezt a munkát nem is lehetett másképp végezni, ehhez az is kellett, hogy legyenek olyan cigány emberek, akik átérezték, az oktatás, a munka, a kultúra területén, hogy valódi partnerek legyenek.

 A cigányokkal először Orosházán kerültem kapcsolatba gyerekkoromban a Tótkomlósi vasút melletti cigánytelepen. Most is emlékszem, amikor Orosházán a cigánytelepen az osztálytársamnál voltam. Milyen pici, de rendezett és tiszta volt. Ma amikor látok egy cigány környezetet egy telepet mindig megdöbbenek, hogy az elmúlt húsz évben mi változhatott meg a cigány emberek lelkében, a belső mindennapjaiban. Lehet, hogy nem tudom megválaszolni. Valahogy az akkori cigány embernek volt jobban tartása. Pedig a mai körülményeknél sokkal szegényebben éltek, de az önmagukkal szembeni igényesség, tartás megvolt bennük.

Nem tudom pontosan, hogy mi változhatott meg, a közösségek is jobban figyeltek egymásra cigányok és nemcigányok. Nem volt segélyezés, de valahol a közösséghez tartoztak és volt igény a munkájukra és abból eltartotta a családját.

Valahol a kilencvenes években megváltozott a helyzet. Azt látták a cigány gyerekek, hogy az apjukra nincs szükség, egész nap otthon fekszik, vagy megpróbál ügyeskedni, segélyekért kuncsorogni. Valahogy belőlük is kiveszett az akarás, hogy én többre vihetem.

Miben kellene változni? A többségi társadalomnak talán türelmesebbnek kellene lennie.. Az értékeket is észrevenni és hagyni, hogy ezek értékként az adott közösség jellemzőivé váljanak. Nem asszimilálni, hanem úgy integrálni, hogy ezek a nagyon emberi, nagyon szép tulajdonságai az adott közösségnek megmaradjanak a jövő számára.

A cigány közösségnek pedig akarnia kellene, hogy ezeket az ismereteket birtokolja és tudja alkalmazni. A tudásnak mindig értéke van. Ezt a fajta gondolkodást nehéz egy olyan közösségben elfogadtatni, amelyik évszázadokon keresztül egyik napról a másikra volt kénytelen élni. Javakat nem tudott gyűjteni, értéket képezni. Örökké mozgásban volt önmaga, vagy a kényszerű társadalmi környezete miatt.

A tudásnak az értékét fel kell ismerni mindenkinek cigányként és nem cigányként. Mert ha meg akarjuk őrizni helyünket a világban, akkor úgy kell részesévé válni,  hogy ismerjük meg a mozgatórugókat. Ne elszenvedői, hanem részesei, lehetőleg irányítói legyünk az eseményeknek.

Arra kérem a cigány embereket, hogy ha arra kerül a sor, nézzék meg, hogy kit választanak. Ne a nagy hang, vagy a melldöngetés legyen a fő ismérv, hanem vegyék észre a körükből kikerült tanultabb embereket, akik képesek lennének a közösség érdekeit az adott kor szintjén képviselni."

(Részlet a Hevesi Józsefről készült portréműsorból: Sorsfordító találkozások, 2010.02.21)